A motivációt sem ma találták fel! A büntetés és a jutalmazás ideje lejárt!

A hagyományos jutalom-büntetés típusú motiváció a XXI. században egyre kevésbé hatékony, sőt, gyakran kifejezetten káros. Daniel Pink Drive című könyvében számos kísérleti eredményt és gyakorlati tapasztalatot felvonultatva ismerteti, hogy mitől üdvözítő az általa Motiváció 3.0-nak keresztelt megközelítés.

A Motiváció 3.0 Daniel Pink szerint

Nagyon leegyszerűsítve három lényeges feltétel meglétéhez köti a kreatív munka elősegítését:

  • autonomy (autonómia),
  • mastery (kiválóság, alapos ismeret),
  • purpose (cél).

Ma már rengeteg példát találhatunk a Motiváció 3.0 tudatos vagy ösztönös alkalmazására sikeres cégeknél, ugyanakkor egészen meglepő helyeken is rá lehet bukkanni egy-egy precedensre.

Porosz tábornok az Amerikai Függetlenségi Háborúban

Az Amerikai Függetlenségi Háború egyik kevésbé ismert szereplője Friedrich Wilhelm August Heinrich Ferdinand Steuben, aki 1730-ban Friedrich Wilhelm Ludolf Gerhard Augustin von Steuben néven látta meg a napvilágot.

A magára báró von Steuben-ként hivatkozó katonatisztet Benjamin Franklin “a porosz király szolgálatában álló tábornokként” ajánlotta George Washingtonnak. Apró szépséghiba, hogy von Steuben valójában a kapitányi (századosi) rangnál nem vitte feljebb, és nem utolsósorban azért szegődött el az amerikai hadseregbe, mert Európában ígéretes katonai karrierjének befellegzett, miután megvádolták, hogy fiatal fiúkkal folytatott viszonyt. A báró Azor nevű kis olasz agarával, akit mindenhová magával vitt, valamint tisztiszolgájával, Louis de Pontière-rel, titkárával, Pierre Etienne Du Ponceau-val és két társával együtt 1777-ben lépett amerikai földre Portsmouth-ban, ahol majdnem letartóztatták, mert Steuben tévedésből vörös egyenruhába öltöztette kíséretét, akiket ezért angolnak néztek.

Washington csapataihoz csatlakozva munkához látott: először egy elit egység kiképzését kezdte meg Valley Forge-ban. Zsenialitása abban állt, hogy a porosz hadseregben tanult korszerű európai képzési taktikákat átalakította az amerikai felkelők republikánus individualizmusát figyelembe véve (autonómia). Az addig többé-kevésbé kiképzetlen felkelőkből katonákat nevelt: megtanultak szabályos oszlopokban mozogni, harcrendben fegyvert tölteni, elsütni és bajonettet használni – szaktudást kaptak, profinak kezdték érezni magukat (kiválóság), akik egy komoly szervezethez tartoznak és egy rajtuk túlmutató, náluk nagyobb valami részeivé válnak az amerikai függetlenség érdekében (cél).

Steuben George Washington tábornok vezérkari főnökeként szolgált a háború utolsó éveiben. Ő írta a Revolutionary War Drill Manual című katonai kiképzési kézikönyvet, amely alapvető kiképzési útmutatóként funkcionált az Egyesült Államokban egészen az 1812-es háborúig. Hadtörténészek szerint komoly szerepe volt abban, hogy az amerikai hadsereg végül sikeresen szállt szembe az akkori kor legerősebb haderejével.

Mi már azt is tudjuk, hogy ebben a motiváció is szerepet játszott.

Motivációra van szükséged ahhoz, hogy szakmai életed átbillenjen a holtponton? Segítünk! Keress minket a Fekete Hattyú Központban: hello@feketehattyukozpont.hu

Források: