„Amikor a barátaimmal beszéltem át a szakmai életemet érintő konfliktusaimat, az egy idő után olyan volt, mintha magammal beszélgetnék. A barátaim hozzám hasonlóak. A csoportos szupervíziós alkalmakban azt szerettem a leginkább, hogy végre tőlem különböző, máshonnan érkező, másfajta tudással rendelkező csoporttársakkal vitathattam meg az esetemet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy merjen nyitni!”
Tünde, 26 éves, ügyvédjelölt
“Megdöbbentő számomra, milyen ereje van egy csoportnak. A tapasztalataink összeadódnak és kérdések formájában segítik azt, aki az elakadásaival dolgozik aznap. Semmihez sem hasonlít az az érzés, amikor egy csapatnyi ember azon dolgozik, hogy megtaláljam a saját utamat.”
László, 38 éves, orvos
“Először idegenkedtem a gondolattól, hogy egy csomó idegennel osszak meg személyes dolgokat. Feszélyezettnek éreztem magam a helyzetre gondolva. Aztán, ahogy a többieken is hasonló tétovázást láttam, rájöttem, hogy felesleges volt előre félni egy helyzettől, ami igazából be sem következett. Együtt tanultunk meg bízni egymásban, nyíltabban kommunikálni és visszajelzéseket adni és kapni. Az utolsó alkalommal már tanácstalanul néztünk egymásra: lehet, hogy tényleg vége ennek az egésznek? Hiszen nem is volt időnk belegondolni, hogyan tovább ezután… Biztosan jövök még.”
Péter, 41 éves gépészmérnök
„Először azt hittem, unalmas lesz mások esetét hallgatni. De kiderült, hogy sokszor mások problémája az én problémám is. Volt olyan helyzet, amiben magamra ismertem. Amellett, hogy ilyenkor jó érzés tudni azt, hogy nem vagyok egyedül, nem én vagyok az egyetlen, aki hasonló problémával küzd, hasznos tanácsokra leltem én magam is. Az pedig egy külön plusz, hogy egymásnak segítünk. Olyan csoport tagja lehettem, ahol megszerettük egymást, és örömmel nyújtottunk segítséget visszajelzéseinkkel a másiknak.”
Tamás, 36 éves, szociális munkás
“Igazából kalandvágyból jelentkeztem szupervízióra, legalábbis ezt mondtam magamnak. Már az első alkalommal éreztem, hogy van dolgom magammal. Minden esethozásnál találtam valamit, amiről úgy éreztem, mintha rólam szólna. A legnagyobb tanulsága az volt számomra a folyamatnak, hogy nagyon különböző emberek milyen sokat adhatnak egymásnak.”
Ilona, 45 éves, irodavezető
“Határozott, domináns embernek gondolom magam, biztos voltam benne, hogy én leszek a szószóló és ebben a helyzetben is gyorsan megmondom majd, kivel mi a baj, mit kell tenni – ahogy azt a munkám során és a magánéletben teszem, hiszen gyorsan és határozottan kell dönteni. Először megdöbbentem, amikor kiderült, hogy erre nincs szükség, hogy végre van idő és van figyelem is – rám is figyelnek és én is képes vagyok figyelni másra. Megtanultam, hogy vannak kérdések, amikre nem kell azonnal választ adni, vannak döntések, amiket végig lehet gondolni. Végül azt is, hogy tanácsot kérni nem feltétlenül a gyengeség jele, én is megengedhetem magamnak.”
Andrea, 36 éves pénzügyi vezető
„Az ügyfelek számonkérését sokszor támadásként éltem meg. Az én személyemet, nem pedig a munkámat érintő támadásként. Ez egy újra és újra előforduló helyzet volt a munkámban, annyira rosszul éreztem magam ilyen helyzetekben, hogy bepirult a dekoltázsom, élesebb lett a hangom, külső jelei is voltak idegességemnek. A szupervízióban sikerült a csoport visszajelzései segítségével kívülről meglátnom saját magam. Azt hiszem a perspektívaváltás a legfontosabb tanulás, amit a szupervízióban kaptam. Lássuk meg magunkat kívülről, és tudatosan legyünk jelen a helyzetben.”
Barbara, 40 éves, ügyfélkapcsolati igazgató
“Ha egy szóban kéne összefoglalnom, mi volt számomra a legfontosabb hozadéka a csoportnak, azt mondanám a figyelem. Elképesztő hogy kérdések, rajzok és más eszközök hatására hogyan jutok el egy helyzet mélyén megbújó szituációhoz és hogyan hat az AKKOR a MOSTRA. Felszabadító érzés számomra, hogy a kellemetlen szituációkat mostantól tudom úgy látni, mint lehetőségeket a továbblépésre.”
Zoltán, 52 éves, ügyvezető igazgató a saját vállalkozásában
“Engem önzetlenségre neveltek és ezért hálás is vagyok, mert hiszem, hogy az önzés az életben rengeteg baj okozója. Tudatosan helyezem a magam igényeit hátrébb, olyan sok fontos ember van körülöttem, a családom, a barátaim. És manapság ki ne szorulna valamilyen segítségre? Rengeteg emberrel találkozom, akikből csak úgy árad a panasz, a baj. A folyamat segített elfogadni, elhinni azt, amit persze nagyon jól tudtam az eszemmel: hogy ha magamra nem szánok kellő időt, ha nem fektetek be magamba értékes energiákat, akkor hiába a segíteni akarás, felőrlődve a teendők között nem leszek képes igazán segíteni másokon sem.”
Tamás, 44 éves orvos
„A szupervízió számomra olyan lett, mintha rendszeresen fodrászhoz járnék. Bárki, aki dolgozik, napi szinten számtalan emberrel kerül kapcsolatban, mely számtalan újabb kihívást is jelent. Szinte minden héten történik a munkahelyemen valami, amit szeretnék újra átgondolni, hogy tanuljak belőle. A szupervízióban azt szeretem, hogy felfedezhetek magamban olyan tulajdonságokat, melyekkel a jövőben könnyebben oldom meg azokat a problémákat, melyek elkerülhetetlenül felmerülnek.”
Kriszta, 32 éves, osztályvezető egy bankban
“Évek óta tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel. Azért jelentkeztem szupervízióra, mert azt hittem, itt majd megmondják nekem, mit csináljak másként. Nem így lett. Megtanultam a folyamat során, hogy milyen fontos megbecsülnöm a kérdéseimet. Hogyan találjam meg a gyökereiket és, ha ez sikerült, miként születnek meg a válaszok ezekből a csoport segítségével.”
Fanni, 34 éves, brand manager
“…És szembesültem azzal, hogy folyton aggódom valamiért, hogy elkészül-e időben a jelentés, hogy a kollégáim elvégzik-e a feladatokat, hogy a gyerek jól teljesít-e a tanulmányi versenyen. A folyamatos aggódás annyira az életem részévé vált, hogy természetesnek éreztem, ez lett a napi norma. Amikor erről beszéltem, valaki megkérdezte: – De miért? – én pedig nem tudtam igazi választ adni, a szokásos “mert ezt így kell, ez így helyes” válaszok erőtlennek tűntek. Lassan megéreztem, hogy időnként megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ne féljek állandóan valamitől. Felszabadító érzés.”
Katalin, 56 éves felsővezető