– Karácsony lesz a Lilike boltjában. Hallotta kedveském? Maga is jön , ugye?
– Hát persze.
Lili 23-án este 6-tól várja az utca lakóit. A nénikéket, akik egyedül élnek bonbonier-szerű, kis csipketerítőkkel ékített macskaszagú lakásaikban.
A művészeket, Lajost a festőt és Gabit a zenészt, a többi boltost, a már barátokat és a még csak ismerősöket.
Mindenkit.
Kilenc óra elmúlik, mire elindulok itthonról. Még elegyengettem Jézuska másnapi útját. Elégedett vagyok. Nézem a kertben a fák árnyait, a kivilágított Földtani Intézet fényében hatalmasra nőnek. Hideg van, fúj a szél, jeges a járda.
Amint befordulok az S utcába, már a sarokról látom a fényeket. Ahogy közelebb érek, hallom a hangokat, észrevesznek, messziről integetnek. A néniket lekéstem. Az utolsók is most indulnak haza. Boldogan, kipirultan, kicsit spiccesen – mert pezsgő is volt – búcsúzkodnak.
– Isten áldjon kedveskénk! Szép esténk volt, köszönjük! – mondják, összekarolnak, mert csúszik az út, áttipegnek a túloldalra, azután elnyeli őket egy sötét kapualj.
Lassan magunk maradunk. Virág, az üvegesmester lánya sajtos masnikat sütött, isszuk a pezsgőket, eszünk, beszélgetünk. Katonabácsi minden falatot áhítatosan forgat a szájában.
– Virágocska, ezt maga sütötte?
Virág mosolyog és tovább beszélget a tv-s Marival, aki a hullahoppozás üdvös hatásait ecseteli neki. A férfiak operákról beszélgetnek, Katonabácsi szerényen megjegyzi, hogy az autója korábban Pavarotti kocsija volt.
– Tavasszal szívesen elviszek mindenkit vele egy körre! – mondja és kitartóan néz a bolt egyik sarkába. Gabi a zenész akkurátusan söpri a szakálláról a morzsákat, eligazgatja a fezt a fején és komoran felidézi azt az esetet, amikor egy színházi előadáson az akkor három éves fiam annál a résznél, ahol különösen lágyan szólt a gadulka Gabi kezében, elrikkantotta magát:
– Túl hangos a zene! – és kitrappolt a nézőtérről.
Mögöttem Gabi felesége épp azt meséli Lilinek, milyen büdös a disznóhólyag, amikor a mosogatóban ázik. Gabi hangszerkészítésre használja. Itt van Balázs is. Borkereskedő. Fantasztikus borai vannak, most fáradt, ilyenkor nagyon megy az üzlet és késő is van már. Valakik hazaszaladnak kávét főzni, többen dohányoznak a bolt előtt. A rendőrjárőrök megállnak pillanatra, kérdezik, minden rendben van-e?
– Karácsonyt tartunk.
– Karácsonyt? De jó maguknak!
– Megkínálhatjuk az urakat egy kis pezsgővel? – kérdezi Sanyi
– Nem köszönjük! Szolgálatban nem iszunk. – és továbbmennek.
Megjön a kávé. Az illata elkeveredik a sütemények, a pezsgő, az illatszerek és a dohány illatával. Ünnepi a hangulat. Jó itt. Már hivatalosan is Karácsony van.