Az alapítók

Panyi Ágnes – szupervízor, mentálhigiénés szakember, tréner, pszichodramatista

Szupervízorként, mentálhigiénés szakemberként, trénerként és pszichodramatistaként dolgozom. Vezetek önismereti csoportokat és egyéni beszélgetéseket. Tanítok felnőttképzésben, pedagógusok és egészségügyi szakemberek továbbképzésében veszek részt. Dolgozom problémás és kevésbé problémás kamaszokkal és alkalomadtán az ő szüleikkel. Ezeken a területeken már 10-15 éves tapasztalat áll a hátam mögött. Az új irány, amivel még friss és kísérleti a viszonyom, az az írás. Igyekszem majd rendszeresen írni a Fekete Hattyú oldalára is. Olykor komoly kihívások elé állít az, hogyan lehet a szakmaiságot, a saját élményeket, a tudást, az érzéseket és a humort úgy ötvözni, hogy az írott szavak által megteremtődhessen az a kapcsolat, ami azután utat tud nyitni új gondolatok előtt.

A szupervíziós, tréning és esetcsoportokat, mint műfajt is nagyon fontosnak tartom. Akik emberekkel dolgoznak/dolgozunk, a velük való folyamatos kapcsolat által speciális nehézségeknek vagyunk kitéve, amelyek kezeletlen formában gyorsan kiégést tudnak eredményezni. Ezek a csoportok azonnali megkönnyebbülést, új megközelítést, a szempontváltás lehetőségét, a fontos vagyok és figyelnek rám érzést és még sok egyebet nyújtanak a tagjaik számára. Segítenek felismerni a valódi érzéseket és szükségleteket továbbá megélhetővé teszik a csoporttagoknak az egymásra hagyatkozás, a megnyílás és a megosztás biztonságát és segítenek létrehozni egy olyan szakmai elvek mentén működő szellemi műhelyt, ahol azok vagyunk, akik lehetnénk.

Hiszek abban, hogy az életünkben, a kapcsolatainkban, a munkánkban előforduló, emberekkel kapcsolatos nehézségeinkre más ember/ek segítségével találhatunk megoldást. Azt gondolom, hogy a másoktól kapott figyelem, segít nekünk abban, hogy figyelni tudjunk önmagunkra, és amikor ez bekövetkezik, tere lesz a változásnak is. A minősítéstől mentes elfogadás pedig a szabadság keretei közé helyezi ezt a változást, mert innen indulva nem fenyegetettségből, hanem jobbító szándékból fakad.

Dr. Fónyad Orsolya – jogász, kommunikációs szakember, szupervízor

Kitalálni a Fekete Hattyú Központot, és formába önteni azokat a gondolatokat, amiket több éve érlelünk közösen, új fejezetet nyit életemben. Az, hogy lett egy segítő identitásom is, nem volt mindig magától értetődő. Ez is valami olyasmi, ami anélkül, hogy akartam volna, vagy számítottam volna rá, ott van az életemben.

Bár jogot végeztem, más irányt vett szakmai utam. Több mint tíz éve alapítottam kommunikációs ügynökségem az egyik legjobb barátnőmmel.  Akkor egy adottságomra alapozva döntöttem úgy, együtt belevághatunk, megéri csinálni, mert ebben jók leszünk. Igazunk lett. Amikor kibéreltük az irodát, még nem volt megbízásunk. Ma már nincs irodánk, mert tudjuk, hogy nem kell egy irodában manifesztálódjon az, amit képviselünk. Sokan mondták, sokan mondják még ma is, barátságra nem szabad üzletet építeni. Minden jel azt mutatja, én ezt nem tudom és nem is akarom másként csinálni. Szeretek a barátaimmal dolgozni. A Fekete Hattyú is egy szakemberekből álló baráti közösség, ahol egyenrangú emberek találják meg a helyüket, és jönnek össze egy céltól vezérelve. Segíteni szeretnénk, és megosztani azt a tudást, amit szakmai életünk során megtanultunk. Különbözőek vagyunk, mást képvisel egyikünk, másikunk. Így állunk össze egésszé.

Szakmai életemben és privát életemben is ért már trauma. Tudtam kezelni, és felálltam belőle. Volt hogy ebben segítségre szorultam. Az én életemben is mindennaposak a stresszesebb helyzetek, és néha bennem is elpattan valami. Néha káromkodom, és dühös vagyok. Néha tehetetlenségemben sírok. Az életem pont ugyanolyan, mint bárkié, akit egy személyiségfejlesztő folyamatban segítek visszatalálni egyensúlyi állapotához. Tudatosan szeretnék jelen lenni. Tisztában vagyok azzal, mi történik velem, mert ismerem magam. Sok időt töltöttem magammal. Így mostanra már van egy olyan tapasztalásom, és vannak olyan eszközeim, amit szívesen megosztok. Mert tudom, azzal segíthetek. És nekem az már nagyon fontos, egyre fontosabb, hogy adjunk egymásnak és kapcsolódjunk egymáshoz. Remélem, hogy a Fekete Hattyú egy jó felülete lesz ennek.

Kálló Miklós – villamosmérnök, kreativitás-ökológiai szaktanácsadó, kommunikációkutató

Amikor az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán rövid bemutatkozást tartottunk és válaszolni kellett arra a kérdésre, hogy miért jelentkeztem a Mérő László, Baracskai Zoltán és Dúll Andrea által fémjelzett képzésre, a pillanat hatásától megérintve azt találtam mondani, hogy azért, mert már úgy éreztem, nem lógok ki eléggé a multinacionális vállalati környezetből. Bár inkább afféle bon mot-nak szántam, később rájöttem, hogy jól tudok azonosulni a gondolattal és azzal is, amit a folyamatos, ahogyan mostanában hívják: élethosszig tartó tanulás jelent. Számomra ez utóbbi izgalmas kaland és minden nehézségével együtt élvezetes tevékenység, a flow élmény egyik megélhető fajtája. Először a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki szakmát tanultam. Később az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kreativitás-ökológiát (a diszciplina azzal foglalkozik, hogyan  segíthető elő a kreativitás kiteljesedése egy szervezetben), valamint a Budapesti Corvinus Egyetemen társadalmi kommunikációt. Számos hazai és külföldi intézményben változatos módszertanokat sajátítottam el a szolgáltatásmenedzsmenttől a projektmenedzsmentig.

Mindez nemcsak öncélú információhabzsolás (bár el kell ismernem, hogy e téren nem vagyok teljesen ártatlan), komolyan hiszem ugyanis, hogy manapság a kreativitás és az innováció a határterületeken működik igazán dinamikusan.  A természet- és a társadalomtudomány területei egyre több helyen érnek össze, és egymást megtermékenyítve hoznak létre új dolgokat, tudományágakat, nézőpontokat.

Érdeklődésem a társadalmi folyamatok és a művészet iránt több non-profit szervezeti tagságban is megnyilvánul, így többek között a Stúdió „K” színházat működtető alapítvány kurátora vagyok.